Kommentár nélkül :D

Ellenőri önbecsülés

Vannak célok, amiket minden reggel kitűzök magam elé, és ezeknek semmi köze a pótdíjazáshoz, még mielőtt valaki azt hinné, a napi célom x mennyiségű ember megpótdíjazása.

2 fő célom van. 3, de ebből 2 szorosan összefügg. Legfontosabb az, hogy élve megússzak egy műszakot, valamint utastámadás nélkül átvészelni a napot. A harmadik, ami csekélységnek tűnik, de nekem igenis fontos, hogy lehetőleg ne csináljak magamból hülyét.

Hogy tudok magamból hülyét csinálni? Számtalan módja van, ugyanis az utas, maximálisan tisztában van a jogaival, de sajnos a kötelességeivel nem mindegyik.

Elnézhetem a bérlet érvényességi idejét. Kedvencem a MÁK igazolvány. 3 dátum van rajta. Születési, kiadási és érvényességi. Mind, mind a lehető legapróbb betűvel, hogy minél több adat ráférjen egy kis plasztik lapra. Mondjuk a fénykép helyét is kispórolták belőle, így külön élmény mellé személyit kikönyörögni, meg keresni a kiskorú gyereket, aki jogosult a kísérőjével utazni, de a kísérő már nem a gyerek nélkül. Kellemetlen az is, mikor ez jólszituált úrtól, hölgytől kéred az igazolványt, mert nincs a homlokára írva, h elmúltam 65 éves, ő meg kiveri a balhét, hogy nem hiszi el, már megint elő kell vennie. Mi lenne, ha előkeresné, mikor látja, hogy ott csoszogok felé árkon, bokron, utason, csomagon keresztül.

És a leges- leges-legkellemetlenebb módja annak, hogy egy ellenőr hülyét csináljon magából, az a nyílt színen (járművön) való tripla-axel-lel megspékelt óriási, művészi taknyolás.

Ma úri járaton voltam. A repterek között furikáztam. Eseménytelen órák voltak ezek, de legalább az angolomat és a lebegő technikámat gyakorolhattam.

Történt ugyanis, hogy éppen Liszt Ferenc 1-es terminálról kanyarodott ki a busz, nagyobb sebességgel, mint azt előtte bármelyik is. Előtte kényelmesen áthaladtunk a körforgalmon, probléma és kapaszkodás nélkül. Na, akkor nem. Éppen rakom fel a szalagot, mikor érzem ám, hogy nagy a centrifugális erő, de már tehetetlen voltam.
                - Jó napot kívánok! Jegyeket, bérleteket szeretnék kéééééééééééééééééééééé…
                … ÁUCS!!!!!...
                - …Ellenőrzésre.

Én egy olyat repültem a fiatal csajszi lábai alá a busz másik oldalába, mint annak a rendje. Szerencsére senki nem mert röhögni. Kollégáim szerint azért, mert akkorát repültem, hogy Ők is azt hitték, bajom lesz.
Felpattantam, és folytattam az ellenőrzést :-D Persze rákvörös fejjel, elmorzsolva egy néma könnycseppet a fájdalomtól, és feláldozva egyet önbecsülésem emlékének oltárán.

Vígasztalt a 2 stewardess hölgy, akik mindenáron meg akartak győzni arról, hogy nekik nem kell kezelni azt a vonaljegyet, mert én nagyon aranyos, és kedves vagyok.
                - Hölgyeim! Én tényleg aranyos és kedves vagyok, ha nincs rajtam ez a szép kék textildarabka, de most sajnos nem lehetek az, dolgozom. Egyébként Önök csak akkor aranyosak és kedvesek, mikor egyenruhában vannak???

Kezelték a jegyet, tetemes mennyiségű fintor kíséretében, egyenruhában :-D

Azt hiszem mára ennyi. LOVE AND PEACE!!!

A teljesítmény mértéke

Legnagyobb rajongómnak, Ádámnak. ;-D

Sokan azt hiszik, az a jó jegyellenőr, aki minél több csekket, vagy helyszínit kiad. Van érte egy kevéske bérkiegészítés szerű valami, de nem ettől leszel jó ellenőr.

Van egy segéd kolléga, aki mint a keresztes lovagok annó a pogányra, úgy vadászik a bliccelőkre.
Szerintem nem ez a helyes módja. Mi is emberek vagyunk, el kell tudnunk dönteni dolgokat. El kell döntenünk, mikor reggel felkelünk, hogy milyen napunk van. Hogy érezzük magunkat. Ha rossz napunk van, magamból kiindulva, nem a legszebb mosolyunkat mutatjuk az utas felé. Mikor nekem nagyon rossz napom volt, megreszkíroztattam egy utastámadást. Mikor leszálltunk akkor jöttem rá, h hülyeséget csináltam. De nem volt meg bennem az az önkontroll, ami egy átlagos napon megvan.

Kedves színes szoknyás mediterrán 4 fős család. Odaad nekem a hölgy egy metróban már kezelt (kis kocka ki van belőle csípve), de az orrom előtt a buszon is lekezelt jegyet. Nyugodt kezdés. Hölgyem ez a jegy nem jó. Metróra szól, és kétszer kezelt. Láttam, hogy van nála vonaljegy. Ha azt lekezeli nekem, még hagyom is a csudába. 4en voltak. Egy vonaljegyet lekezelt, majd elővett egy kezeletlen metró szakaszjegyet, és bedugta a kezelőbe. Na, itt durrant el az agyam. Hölgyem, nagy zöld betűkkel rá van íra, hogy METRÓ. Ez ide nem jó. Környéki, vagy vonaljegyet szeretnék lekezelve látni, vagy hagyják el a járművet a következő megállónál.
Persze leszállni nem akartak. Kissé jobban megemeltem a hangom, mint kellett volna, már majdnem kiabáltam, osztottam a monológot a tömegközlekedés igénybevételének módjairól. Na addig jártattam a szám, míg oda nem adták az igazolványaikat. Szerintem a kulcs mondat ez volt:
                - Én képes vagyok addig itt beszélni, míg el nem érkezünk oda, ahol végre leszállnak.
:D

Utólag már vicces, meg minden, de ők 4en voltak, a 4 biztonságis meg ki tudja, mikor ért oda a hátam mögé. Egy biztos. Ilyet többet nem szabad csinálnom.

Visszatérve a kiinduló ponthoz. Óriás pocakos kismamát, csecsemővel, apró gyerekkel anyukákat megpótdíjazni. OK, hogy a szabályzat meg minden. El ne áruljátok senkinek, de nekem nincs szívem, és előfordul, hogy taplókkal sincs kedvem veszekedni, hanem ziccerből leszállítom.

Az a kolléga, aki az élő fába is beleköt, „mert a szabályzat”,Ő lehet sok csekket kiad egy nap, de pont az ilyenek miatt vannak a negatív kommentek rólunk. Viszont mikor jogos a pótdíjazás, akkor az utas is tehetne annyit, hogy elismeri, mert ha jegy sincs nála, akkor nincs mit lekezelnem neki, és repül a csekk.

Egyelőre ennyi. Kihisztiztem magam.

Agglomeráció, avagy az ellenőr is fázik

Van egy olyan dolog, amit úgy hívnak agglomerációs ellenőrzés. Ennek az a lényege, hogy csak a központ által megatározott nem csak viszonylaton (vonalon) , hanem meghatározott megállók között kell ellenőrizni, és csak ott.

Na a gyakorlatban ez úgy néz, ki, h felszállunk a járműre, elmegyünk a kezdési pontig, ellenőrzünk jelen esetben a következő megállóig, majd leszállunk, át a másik oldalra, felszállunk, majd a következőnél megint leszállunk. Persze megesik, hogy túl kell mennünk, mert a társunk vagy mi éppen ír. 

Így esett meg, hogy 2 megállót túlcsúsztunk. Zuhogó hó, fújó szél, nyílik a busz ajtaja, én lépek le, hát nem majdnem bokáig ér a hó? Kint voltunk a puszta közepén. Még fedett megálló sem volt. Állunk a szakadó hóban, nézem a menetrendet, negyed óra múlva jön a következő. Mondom király. Végre jöna  busz. Hát nem egy másik csoport van rajta, akik szintén túlcsúsztak??? Így mi maradtunk a hóesésben. A szekerünk 10 perc múlva jött. Így 25 perc ázás-fázás után felszálltunk, elzötyögtünk  a kijelölt állomásig, majd megint le-fel. 

9 után elmentünk a szokásos bejelentkezésre. Kicsit melegedtünk. Jó volt, de mire kicsit felolvadtunk, már megint mehettünk ki a második felvonásra.

Volt a napnak mókás része is :D Kaptam egy bodyguard-t :D Egész nap fedezett egy biztonsági őr :D Tiszta menőnek éreztem magam. Bár szükség nem volt rá, mert elég határozottan léptem fel, és egyedül is le tudtam szállítani a bunkaját. Ha nem bunkózik, még hagytam is volna, hadd utazzon még egy megállót. De elrontotta.

Láttam egy édes uszkárt is :D Hangjelző kutyus olt :D valahogy így nézett ki

     

Szegény biztonsági őröket sajnáltam, akik reggel velünk kezdtek. 24/48-as műszakban dolgoznak. És mikor ezt a csodálatos feladatot kaptuk, ők reggel fagyoskodtak velünk, majd délután a délutánosokkal, és este astorián találkoztam velük, minkor mentek ki éjszakai járatra szintén fagyoskodni. Nekik nehezebb volt a napjuk, mint nekem. Én legalább már 2kor egy kád forró vítben sziesztáztam, bár így is sikerül megfáznom.

Béke veletek. Ha lesz valami érdekes, szólok :D

A börtön ablakában, avagy Brad Pitt és a bicikli története

Mikor felvételiztem ellenőrnek, megkérdezték, miért választottam ezt a hivatást. Ugye  az a válasz, hogy mert kell egy meló nem elég kielégítő egy állásinterjún, így azt mondtam, mert szeretek utazni. Ez igaz is. Sőt, ma olyan híres neves helyeket ismertem meg fővárosunkban, amik nincsenek a turista kalauzokban, viszont a híradásokban az egész ország látta már őket a tévében.

Az első látványosság egy olyan gyár/raktár épület volt, ami híressé tett minket pár hónappal ezelőtt. Kitalálja valaki merre jártam? Hát a Brad Pitt film forgatási színhelye :D Meg kell mondjam arról nem beszéltek, hogy az épület csarnokainak utcafronti falán micsoda-szerintem zománc- díszek vannak. És az sem elhanyagolható, hogy ennek az épületnek még igazi téglavörös színe van :D Nekem nagyon tetszik.

Mivel arra felé jártunk, ebédidőben meglátogattuk a Kőbányai Bazárt. Ilyen helyen még sosem voltam :D 2 nyelven beszélnek folyékonyan és nyelvet kevésbé azon a helyen :D Gondolom kitaláltátok, hogy a magyart nem mindenki beszéli ott érthetően. Viszont románul és csing-csung (kínai, japán, koreai, csíkszemű) nyelven annál inkább. Az ezeket a nyelveket tanulók anyanyelvi szintre fejleszthetik nyelvtudásukat.

És ha már arra jártunk, kedves kollégám megmutatta, hogy a bazár mellett egy szálloda, a szálloda mellett pedig a börtön épülete áll. Megtudtam azt is, hogy a szállodában többnyire börtönőrök laknak. :D

Csak hogy ne maradjatok érdekességek nélkül, ma egy úriember átlag hangerő felett emlegette nőági felmenőimet. Éppen el voltam bambulva a villamoson. Alig volt utas. Láttam én a biciklist a megállóban, de nem is gondoltam volna, hogy fel akar vele szállni. Egyszer csak elindul vele felfelé. Én pattanok, szalag repül a bal karra. Hihetetlen sebességgel helyeztem magam szolgálatba :D Mondtam neki, h a biciklivel le kéne szállni. Még ment a bratyizás pár másodpercet, hogy biztos nem lehet megoldani? Bla-bla. Mondom nem, és szálljon le. Leszállt, és amíg a villamos el nem indult, ment a „kurva anyád te köcsög buzi” És most legyetek rám büszkék. Pár napja olyan halálos nyugalom van rajtam, hogy én csak elmosolyodtam, és ennyivel lerendeztem a dolgot:

-          Önnek is további kellemes, szép napot kívánok!

Az arca torzulása ez után a mondat után megfizethetetlen élmény volt :D Nem számított  a kedves szavakra az biztos :D Mikor végre elindult a villamos, elgondolkodtam rajta, hogy integetek neki egy kaján vigyorral a képemen, de rájöttem, hogy az már túlzás lett volna :D

Találkoztam egy lánnyal is, aki váltig állította, hogy dolgozott a cégnél, és tudja, lehet nálam jegyet venni. Szokásos: Nem, nem lehet. De ő tudja, hogy lehet. Nem, nem lehet, viszont én szeretnék kérni egy igazolványt. Nem adok. Akkor le kéne szállni – pont nyílt az ajtó, megállóba értünk – mondjuk most. Csajszi felpattant, de akkor lendülettel indult meg, hogy a tapipados okos telefonja olyan szépen szánkázott végig a villamos padlózatán vagy 2-3 métert, hogy leverte volna a jamaikai bob csapatot a téli olimpián.  Ezt csak egy laza felhúzott szemöldökkel kommentáltam :D

Most annyira jól érzem magam a bőrömben, hogy ilyen apróságok nem tudják kedvemet szegni :D

Figyelmeztetések:

               1. Nem szállítunk biciklit csak fogaskerekűn (60-as) és Hév-en.

               2. Előre kell megvenni a jegyet. Trolin lehet venni a járművezetőnél, de rögtön kezelni kell. Szóval az nem megoldás, hogy amikor odaérek, közlitek velem, hogy jegyet akartok venni.

Első megnyilvánulás

Na itt lennék. 3 napot dolgoztam eddig. Kaptam hideget, meleget, de egyik sem volt folyékony, vagy szilárd halmazállapotú. Szerencsére verbális síkon maradtak a dolgok :D
Vannak pillanatok, mikor könyörgök, hogy legyen valakinek jegye vagy bérlete, mert szimpatikus, és tényleg nem akarom megpótdíjazni.
Mindenkinek egyszerűbb lenne az élete, ha nekem csak végig kéne sétálni, és mindenkinek kedvesen megköszönni, h felmutatta az érvényes jegyét, bérletét

Jegyellenőr = kaller, ellenőr, köcsög, hülye köcsög, bkv-s mocsok, szemét, stb.
Apropó megpótdíjazni. Köznyelven: megvágni, megbüntetni, megcseszni, elkapni, megbaszni.
A kettő ötvözetéből lesznek:
megvágott az a köcsög, megbaszott a kaller, stb

De ugye mi nem csinálunk ilyeneket. Mi csak pótdíjazunk.
Eddigi tapasztalataim alapján vannak típus hibái az utasoknak, amit ha akarok rosszándékúnak ítélek és pótdíjazok, ha akarom figyelmeztetem, és nem foglalkozok vele.

FIGYELMEZTETÉSEK:
1. A teljesárú bérletet fényképes bérletigazolvánnyal együtt használjuk. Pár száz Ft, azt hiszem 250, és egy fénykép kell hozzá. Utána 10 évig érvényes.
2. A bérletszelvényre vásárlás után ráírjuk a bérletigazolvány, diákigazolvány számát. El lehet kerülni vele a vitákat egy morcosabb napomon. Vagy azt, hogy én íratom rá a haver bérletére a Te számodat.
3. Nem telefonálunk hangosan a járművön, hogy "pillanat, le kell tennem, mert jön a köcsög ellenőrizni a bérletemet"

Láttam különféle módszereket, a bliccelésre. A kedvencem a beledugok egy jegyet a lyukasztós kezelőbe és azt mondom, nem működik. Jön az ellenőr, megrántja, és a színlelt csodálkozás Oszkár díjat érdemelne. Na ez nálam tuti nem fog bejönni. Ennyire ne nézzetek már hülyének. Ott álltam én is a jegykezelő mellett párpercet, mielőtt szolgálatba helyeztem magam. Na az ilyentől mérges tudok lenni.

Ó és az utas, akivel nézegettük egymást 2 megállót a villamoson. Nekem is van lelkem. Könyörögtem magamban, hogy legyen jegye, vagy bérlete.
Elindultam, elmondtam a mondókámat, és előkapta a 10es gyűjtőjegyet. Egy világ dőlt össze bennem, de pótdíjaztam. Én tényleg nem akartam, de ezt már nem lehet kidumálni.

Első körben szerintem ennyi. Nem kell mindent elárulni az első körben :D

Remélem nem látom az igazolványszámod :D