Ellenőri önbecsülés

Vannak célok, amiket minden reggel kitűzök magam elé, és ezeknek semmi köze a pótdíjazáshoz, még mielőtt valaki azt hinné, a napi célom x mennyiségű ember megpótdíjazása.

2 fő célom van. 3, de ebből 2 szorosan összefügg. Legfontosabb az, hogy élve megússzak egy műszakot, valamint utastámadás nélkül átvészelni a napot. A harmadik, ami csekélységnek tűnik, de nekem igenis fontos, hogy lehetőleg ne csináljak magamból hülyét.

Hogy tudok magamból hülyét csinálni? Számtalan módja van, ugyanis az utas, maximálisan tisztában van a jogaival, de sajnos a kötelességeivel nem mindegyik.

Elnézhetem a bérlet érvényességi idejét. Kedvencem a MÁK igazolvány. 3 dátum van rajta. Születési, kiadási és érvényességi. Mind, mind a lehető legapróbb betűvel, hogy minél több adat ráférjen egy kis plasztik lapra. Mondjuk a fénykép helyét is kispórolták belőle, így külön élmény mellé személyit kikönyörögni, meg keresni a kiskorú gyereket, aki jogosult a kísérőjével utazni, de a kísérő már nem a gyerek nélkül. Kellemetlen az is, mikor ez jólszituált úrtól, hölgytől kéred az igazolványt, mert nincs a homlokára írva, h elmúltam 65 éves, ő meg kiveri a balhét, hogy nem hiszi el, már megint elő kell vennie. Mi lenne, ha előkeresné, mikor látja, hogy ott csoszogok felé árkon, bokron, utason, csomagon keresztül.

És a leges- leges-legkellemetlenebb módja annak, hogy egy ellenőr hülyét csináljon magából, az a nyílt színen (járművön) való tripla-axel-lel megspékelt óriási, művészi taknyolás.

Ma úri járaton voltam. A repterek között furikáztam. Eseménytelen órák voltak ezek, de legalább az angolomat és a lebegő technikámat gyakorolhattam.

Történt ugyanis, hogy éppen Liszt Ferenc 1-es terminálról kanyarodott ki a busz, nagyobb sebességgel, mint azt előtte bármelyik is. Előtte kényelmesen áthaladtunk a körforgalmon, probléma és kapaszkodás nélkül. Na, akkor nem. Éppen rakom fel a szalagot, mikor érzem ám, hogy nagy a centrifugális erő, de már tehetetlen voltam.
                - Jó napot kívánok! Jegyeket, bérleteket szeretnék kéééééééééééééééééééééé…
                … ÁUCS!!!!!...
                - …Ellenőrzésre.

Én egy olyat repültem a fiatal csajszi lábai alá a busz másik oldalába, mint annak a rendje. Szerencsére senki nem mert röhögni. Kollégáim szerint azért, mert akkorát repültem, hogy Ők is azt hitték, bajom lesz.
Felpattantam, és folytattam az ellenőrzést :-D Persze rákvörös fejjel, elmorzsolva egy néma könnycseppet a fájdalomtól, és feláldozva egyet önbecsülésem emlékének oltárán.

Vígasztalt a 2 stewardess hölgy, akik mindenáron meg akartak győzni arról, hogy nekik nem kell kezelni azt a vonaljegyet, mert én nagyon aranyos, és kedves vagyok.
                - Hölgyeim! Én tényleg aranyos és kedves vagyok, ha nincs rajtam ez a szép kék textildarabka, de most sajnos nem lehetek az, dolgozom. Egyébként Önök csak akkor aranyosak és kedvesek, mikor egyenruhában vannak???

Kezelték a jegyet, tetemes mennyiségű fintor kíséretében, egyenruhában :-D

Azt hiszem mára ennyi. LOVE AND PEACE!!!