A teljesítmény mértéke

Legnagyobb rajongómnak, Ádámnak. ;-D

Sokan azt hiszik, az a jó jegyellenőr, aki minél több csekket, vagy helyszínit kiad. Van érte egy kevéske bérkiegészítés szerű valami, de nem ettől leszel jó ellenőr.

Van egy segéd kolléga, aki mint a keresztes lovagok annó a pogányra, úgy vadászik a bliccelőkre.
Szerintem nem ez a helyes módja. Mi is emberek vagyunk, el kell tudnunk dönteni dolgokat. El kell döntenünk, mikor reggel felkelünk, hogy milyen napunk van. Hogy érezzük magunkat. Ha rossz napunk van, magamból kiindulva, nem a legszebb mosolyunkat mutatjuk az utas felé. Mikor nekem nagyon rossz napom volt, megreszkíroztattam egy utastámadást. Mikor leszálltunk akkor jöttem rá, h hülyeséget csináltam. De nem volt meg bennem az az önkontroll, ami egy átlagos napon megvan.

Kedves színes szoknyás mediterrán 4 fős család. Odaad nekem a hölgy egy metróban már kezelt (kis kocka ki van belőle csípve), de az orrom előtt a buszon is lekezelt jegyet. Nyugodt kezdés. Hölgyem ez a jegy nem jó. Metróra szól, és kétszer kezelt. Láttam, hogy van nála vonaljegy. Ha azt lekezeli nekem, még hagyom is a csudába. 4en voltak. Egy vonaljegyet lekezelt, majd elővett egy kezeletlen metró szakaszjegyet, és bedugta a kezelőbe. Na, itt durrant el az agyam. Hölgyem, nagy zöld betűkkel rá van íra, hogy METRÓ. Ez ide nem jó. Környéki, vagy vonaljegyet szeretnék lekezelve látni, vagy hagyják el a járművet a következő megállónál.
Persze leszállni nem akartak. Kissé jobban megemeltem a hangom, mint kellett volna, már majdnem kiabáltam, osztottam a monológot a tömegközlekedés igénybevételének módjairól. Na addig jártattam a szám, míg oda nem adták az igazolványaikat. Szerintem a kulcs mondat ez volt:
                - Én képes vagyok addig itt beszélni, míg el nem érkezünk oda, ahol végre leszállnak.
:D

Utólag már vicces, meg minden, de ők 4en voltak, a 4 biztonságis meg ki tudja, mikor ért oda a hátam mögé. Egy biztos. Ilyet többet nem szabad csinálnom.

Visszatérve a kiinduló ponthoz. Óriás pocakos kismamát, csecsemővel, apró gyerekkel anyukákat megpótdíjazni. OK, hogy a szabályzat meg minden. El ne áruljátok senkinek, de nekem nincs szívem, és előfordul, hogy taplókkal sincs kedvem veszekedni, hanem ziccerből leszállítom.

Az a kolléga, aki az élő fába is beleköt, „mert a szabályzat”,Ő lehet sok csekket kiad egy nap, de pont az ilyenek miatt vannak a negatív kommentek rólunk. Viszont mikor jogos a pótdíjazás, akkor az utas is tehetne annyit, hogy elismeri, mert ha jegy sincs nála, akkor nincs mit lekezelnem neki, és repül a csekk.

Egyelőre ennyi. Kihisztiztem magam.